Napjainkban a logopédiai terápiák egyre bővülő részét képezik a nyelvlökéses nyelés megszüntetésére, a helyes nyelés kialakítására irányuló, úgynevezett „nyelvlökéses” terápiák. De mit is takar ez a furcsa elnevezés, és miért jó, ha a gyerekekkel foglalkozó, óvodában, iskolában tanító pedagógusok és szülők figyelmét is felhívjuk erre a jelenségre?
Az első nyeléseink megelőzik az első légvételünket
Bizonyára nem sokat gondolkodtunk még el azon, hogy magzati korunkban már a 8–11. hét környékén elkezdjük a magzatvizet nyelni, majd kortyolgatni. A magzatvíz vegyhatását tekintve semleges, illata édeskés, állaga vízszerű. Ahogy a magzat az anyaméhben növekszik, egyre több lesz belőle.
Tehát már születésünk pillanatában tudunk nyelni, ez egy természetes, reflexszerű folyamat. Mégis kell róla beszélnünk, mert nem mindegy, hogyan nyelünk.
Csecsemő- és kisgyermekkorban úgynevezett infantilis nyeléssel táplálkozunk, hiszen az anyamellről való táplálás másképpen nem lehetséges. Ilyenkor a nyelvünk a szájtéren kívül, az alsó részen mozog, vákuumot képezve a felső ajakkal.
Később ez a nyelési technika fokozatosan átalakul „felnőtt” nyeléssé. Jó esetben ezt a felnőtt nyelési formát használják az óvodások. Amennyiben a fogváltás után ez nem valósul meg, nyelvlökéses nyelésről beszélünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése